Köztudott, hogy a 2-es típusú cukorbetegek 95 százaléka súlyfelesleggel rendelkezik, mely már a diabétesz diagnosztizálásakor is fennállott, és egyik fő okát képezte a cukorbetegség kifejlődésének.
Sokan azt is tudják, hogy ha a frissen felfedezett cukorbeteg súlyfeleslegének jelentős részétől megszabadul, betegsége visszafejlődhet, ha pedig később csökkenti testsúlyát 10-15 százalékkal, akkor évekkel tovább maradhat tablettás kezelésen, és eltolható az inzulinkezelés bevezetése. Tehát mindig és mindenkor jó oka lehet egy elhízott cukorbetegnek, hogy testsúlyát igyekezzen csökkenteni. A nagy kérdés, hogy ezt miképpen érheti el.
Mennyi az ideális kalóriabevitel?
Közhelyszámba megy, hogy csak akkor hízunk, ha kalóriafelvételünk meghaladja szervezetünk kalória igényét, és csak az esetben tudjuk testsúlyunkat csökkenteni, ha a számunkra szükségesnél kevesebb kalóriát veszünk magunkhoz. Viszont roppant nagy különbség van egyén és egyén között a tényleges energiaigény tekintetében, mely függ a mozgás általi energialeadástól (minél több valakin a súlyfelesleg, annál kevésbé képes mozogni, sportolni), a túlsúlyosság, elhízás fennállásának tartamától (minél hosszabb ideje áll fenn a súlyfelesleg, annál nehezebb tőle megszabadulni), valamint az életkortól (idősebbek energiaigénye sokkal alacsonyabb, mint a fiatalabbaké). Tehát nagyon nehéz megmondani, hogy kinek hány kalóriát kell naponta fogyasztani, ha csökkenteni kívánja testsúlyát. Általában azt mondhatjuk, hogy nők esetében fél-egy éven keresztül folytatott fogyókúra során ideálisnak tekinthető a napi 1200 kcal-nál nem magasabb energiatartalmú étkezés, férfiaknál pedig a maximum 1500 kcal-ás étrend. Ezeknél alacsonyabb kalória-bevitel már tápanyaghiányt eredményezhet és ambuláns (otthoni, munkahelyi) körülmények között kockázatos lehet.
Szénhidrátok, fehérjék és zsírok – Miből mennyit?
Táplálékunk energiatartalma azonban csak egy tényező, bár talán a legfontosabb. Mellette fontos szempont, hogy ténylegesen mit fogyasztunk, vagyis mennyi az étkezésünkön belül a szénhidrátok-fehérjék és zsírok aránya, továbbá milyen a szénhidrátok minősége.
Évtizedeken keresztül az volt a szakmai vélemény, hogy a fő tápanyagok aránya 50% szénhidrát, 20% fehérje és 30% zsír legyen. A szénhidrátokon belül az alacsonyabb glikémiás indexű, a vércukrot kevésbé emelő és az inzulin elválasztást kevésbé serkentő, magas rosttartalmú termékek (korpás kenyér, zöldségek, főzelékek, saláták) fogyasztása domináljon. A fehérjéket hordozó húsok, hústermékek minél zsírszegényebbek legyenek. A zsiradékokon belül inkább az olajokat, margarinokat részesítsék előnyben.
Ma már egyre több tudományos vizsgálat, tapasztalat szól amellett, hogy a tápanyagok arányának a változtatására is szükség van. Mindenekelőtt kevesebb szénhidrát fogyasztása lenne a kívánatos, főként fogyókúra keretében. Ebből a célból főként a fehérjék arányát kellene megemelni. Egy 1200 vagy akár 1500 kcal-át tartalmazó étrenden belül ideálisnak tűnik az egyharmad-egyharmad-egyharmad szénhidrát-fehérje-zsír arány, ami 1200 kcal esetében 100-100 g szénhidrátot és fehérjét, valamint 45 g zsírt tartalmazhat. Ennek az étrendnek az előnyei: a kevesebb szénhidrát kevésbé emeli mind a vércukor szintjét, mind az inzulinelválasztást, a több fehérje nagyobb teltségérzetet okoz, és később éhezik meg az ember. A viszonylag kissé több zsiradék fogyasztásánál pedig a legújabb szakvélemények tükrében nem szükséges elzárkózni a tejtermékek, akár a vaj fogyasztása elől sem. Természetesen mindez csak úgy valósítható meg, ha az étrend összeállításánál mindenki rendszeresen használ szénhidrát- és kalóriatáblázatot.
Mi a helyzet az édesszájúakkal?
A hozzáadott cukrot feltétlenül kerülni kell, cukorral készült étel-ital nem fogyasztható. Helyette teához, kávéhoz a mesterséges édesítőszerek, a cukorhelyettesítők közül pedig az eritrit (eritritol) használata kívánatos egy-egy gyümölcssaláta vagy ritkán egy diétás sütemény elkészítéséhez.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Fövényi József