Fogyókúra inzulinnal?

Volt már olyan, hogy cukorbetegként csökkentette az inzulin-adagját – persze csak egy kicsit -, mert észrevette, hogy ezáltal pár nap alatt leadhat 1-2 kilót?

És azt, hogy azután, ahogy visszaállt a normál inzulinmennyiségre, ugyanolyan gyorsan újból felszedte a leadott vagy még annál is egy kicsit több súlyt? Előfordul, hogy időnként az inzulint okolja a súlyproblémái miatt, ezért még akkor is csökkenti az előírt mennyiséget, ha ettől magasabb lesz a vércukorszintje?

A Joslin Diabétesz Központban másodszor megrendezett “Nők és a Cukorbetegség” elnevezésű egész napos rendezvényen közel 100 cukorbeteg hölgy hallgatta érdeklődéssel a sorstársaik által elmesélt tapasztalatokat a cukorbetegség és a menopauza, a szívbetegségek, a terhesség és egyéb, őket közvetlenül is érintő dolgok kapcsolatáról. A legnagyobb érdeklődéssel kísért téma azonban Karen Chalmers dietetikus előadása volt, amelyben részletesen rámutatott arra, hogy mennyire nehéz egy cukorbeteg nőnek a hatékony fogyókúra úgy, hogy közben a vércukorszintjét is biztonságos értéken tartja. A hallgatóság nagy része olyan 20 és 55 év közötti inzulinnal kezelt cukorbeteg nő volt, akik súlyproblémával küzdöttek. Egy részük intenzív inzulinterápián volt, de sokan közülük a fogyás érdekében manipulálták az inzulinmennyiséget. Ez egy meglehetősen gyakori probléma a cukorbeteg nők esetében.

De miért gonodolják sokan úgy, hogy az inzulin miatt vesztik el a harcot a kilók feletti küzdelemben?

A megfelelő mennyiségű inzulin hiánya miatt megemelkedik a vércukorszint, ami kiszáradáshoz vezethet. Ebből sokan úgy gondolják, hogy fogytak, pedig csak a szervezet veszített el rengeteg nedvességet. Ha ezután újból a megfelelő mennyiségű inzulin kerül a szervezetbe, akkor feltöltődik az elveszett vízmennyiség, amiből sokan úgy gondolják, hogy nagyon gyorsan visszahízták a leadott kilókat. Ezért az inzulint okolják, pedig valójában a megfelelő inzulinadagolás teszi lehetővé a szervezet számára, hogy jobban felhasználja az elfogyasztott élelmiszert és megfelelő vízháztartást biztosítson.

Nézzük meg, hogy mi történik akkor, ha a szükségesnél kevesebb inzulin kerül a szervezetbe, amelynek hatására magas lesz a vércukorszint:

A magas vércukor miatt éhesebbek leszünk, mivel az elfogyasztott étel nem tud teljes mértékben felszívódni a sejtekben energiával feltöltve azokat. Miután leadtuk a kívánt súlytöbbletet, visszaállunk a megfelelő inzulinmnyiségre – és ugyanannyit eszünk. A különbség azonban az, hogy mivel szervezetünk az elfogyasztott étel feldolgozásához elegendő inzulinhoz jut, elkezdünk hízni. Előtte megengedhettük magunknak, hgoy többet eszünk, hiszen a szervezet nem tudta megfelelően feldolgozni. De amint a vércukor a megfelelő értékhez közelít, az elfogyasztott táplálék is felhasználásra kerül és ez súlygyarapodáshoz vezet.

A nők – a cukorbetegségől függetlenül – egy sor biológiai és életmódbeli ok miatt hajlamosabbak a hízásra. Például, a nők könnyebben eltárolják a zsírokat, mint a férfiak, mert a női hormonok elősegítik a zsírképződést. A pubertás kor előtt a fiúk és a lányok közel azonos mennyiségű testzsírral rendelkeznek. Mire elérik a 20. évüket a lányok testzsír mennyisége 22%, míg az aktív fiúké mindössze 10% körül van. Dióhéjban, a férfi hormonok az izommennyiséget magasan, míg a zsírmennyiséget alalcsonyan tartják, ezzel szemben a női hormonok pont ennek ellenkezőjét idézik elő.

A hízás folyamata is eltérő nők és férfiak között. Nők esetében a zsír eltárolása alulról felfelé történik – combra és fenékre híznak először, majd hasra, és végül a felső testre, a karokra stb. A férfiak először a hasukra híznak – ez a jól ismert “sörhas” jelenség. Azonban a test bármely részén kezdődik is el a zsírlerakódás, attól a mennyiségtől szabadulunk meg legutoljára. Ezért olyan nehéz a nők számára, hogy megszabaduljanaj a combon, fenéken, hason lévő zsírpárnáktól, és ez a magyarázata annak, hogy minden súlycsökkenés először az arcon, nyakon és a felsőtesten látszik meg.

Miért vezetnek a kihagyott étkezések hízáshoz?

Számos életmódbeli ok, így például az egyes étkezések kihagyása is vezethet hízáshoz, mivel ilyenkor a szervezet anyagcseréje lelassul és rendkívül hatékonyan tárolja el a kalóriát az ínségesebb időszakokra ahelyett, hogy elégetné. Mindez a mi védelmünket szolgálja, hiszen a szervezet nem tudja, hogy mikor jut legközelebb táplálékhoz, ezért több kalóriát – így zsírt is – tárol el, amely tartalék a következő étkezésig.

Ez annyit jelent, hogy ha keveset vagy semmit nem eszünk egész nap csak este, akkor jobban hízunk, mint ha betartjuk a három főétkezést, még akkor is, ha összességében nem fogyasztunk el több kalóriát, mert így szervezetünk több zsírt fog elraktározni.

Ugyanez a folyamat játszódik le valamennyi, szuperalacsony kalóriájú fogyókúra során is. Ilyenkor az anyagcsere lelassul, és a szervezet hozzászokik az “éhezéshez”. Ezért van az, hogy az ilyen drasztikus fogyókúrák nem hoznak hosszútávú eredményt.

Manapság a fogyás egy kihívás – majdhogynem megszállottság – a nőknél.

A mai társadalom rajong a soványságért, és ezek a nők úgy érzik, hogy a megfelelő mennyiségű inzulin miatt híznak, ezért elkezdik csökkenteni a mennyiségét még akkor is, ha a vékonyság ára a túl magas vércukorszint. A ’70-es években születettek az első olyan generáció, ahol megfigyelhető, hogy az anyák nagyon is tudatosan figyeltek a súlyukra, amelynek az lett az eredménye, hogy gyermekeik fogyókúrás mentalitást örököltek.

Kérdésre válaszova kiderült, hogy a hallgatóság minden tagja fogyókúrázott már életében, sőt több mint 50%-uk legalább tízszer próbálkozott különféle módszerekkel. Volt olyan, aki 7 év alatt 10.000 dollárt költött fogyókúrára és soha olyan túlsúlyos nem volt korábban, mint akkor.

K. Chalmers előadásából világosan kiderült, hogy nem csak az inzulin okolható a hízásért ill. a felesleges súlytól való megszabadulás nehézségéért. Ha a szükségesnél kevesebb inzulin kerül a szervezetbe, az gyors fogyáshoz vezethet, de csak látszólag, mivel a zsír helyett főleg vizet veszít a szervezet, és az izmok elernyednek. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen gyors súlycsökkenés egészségtelen, az okozott magas vércukorszint pedig fokozott kockázatot jelent a cukorbetegséggel összefüggő szövődmények kialakulásánál.

Bővebben: http://inzulin.net/

Hagyjon kommentet

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük