A szöveti glükóz monitorozás, ismertebb angol kifejezéssel Continuous Glucose Monitoring (CGM) a diabetológiában használt módszer a vércukorszint mérésére és a cukorbetegség kezelésére. A glükózszint vizsgálatának ez a fajtája lehetővé teszi, hogy a páciensek akár néhány percenként friss értékeket kapjanak a vércukorszintjükről, ráadásul a céltartományban töltött idő (TIR=Time In Range) is megnövekedhet az okos glükózmérő szenzor használatának köszönhetően. Cikkünkből minden kiderül, amit a CGM előnyeiről tudni érdemes.
A vércukormérés fajtái
Mielőtt bemutatnánk a CGM gyakorlati működését, előtte érdemes egy kis történeti kitérést tenni és megismerni, hogy a diabétesz kezelésében milyen módok léteznek a vércukorszint nyomon követésére.
Mivel napjainkban a leggyakoribb készülékeknek az ujjbegyes szúrás vércseppjét használó vércukormérők számítanak, ezért kevesen tudják, hogy a századforduló előtt kizárólag vizeletből, laboratóriumi úton lehetett megtudni a páciensek glükózszintjét. A glükométerek csak az 1980-as években kerültek a köztudatba, de szerencsére gyorsan a kezelési eljárás részévé váltak. A tesztcsíkok alkalmazása nemcsak könnyebbséget jelent a 2000-es évek eleje óta, de lehetővé teszi, hogy naponta akár 6-8 alkalommal is pontos értékeket jegyezhessenek fel a diabéteszes betegek. A gyakori vércukormérés alapján kirajzolódik, hogy az életmódváltoztatás, a diéta, a gyógyszeres- vagy inzulinterápia milyen mértékben hatásos. A folyamat egyben visszacsatolás a szakorvosok felé is.
Vannak azonban olyan extrém esetek (például rendszeres hipoglikémiás rohamok, kiugró cukorértékek), amikor az ujjbegyes manuális mérés nem szolgál elég adattal az orvosok és páciensek számára. A probléma feltérképezésére a folyamatos glükóz mérés jelentheti a megoldást. Egyúttal lehetővé teszi, hogy két ujjbegyes mérés között, vagy olyan esetekben, amikor az ujjbegyes mérés nehézségbe ütközik (pl. sportolás közben) is rendelkezésre álljon az információ a vércukorszintről. Magyarországon a CGM egyelőre a kevésbé elterjedt vércukormérési eszközök közé tartozik, de egyre többször alkalmazzák a glükózszint tartós normalizálása érdekében. A céltartományban töltött idő (TIR) elérésében és a gyakori rohamok elkerülésében nélkülözhetetlen a folyamatos cukormonitorozás, ami a modern cukorbeteg terápia részét képezi.
A Continuous Glucose Monitoring, azaz a CGM működése
A folyamatos glükóz monitorozás során a hasfalon található zsírszövetbe egy apró kanült ültetnek, mely a szöveti folyadékot a bőrre rögzített szenzorhoz juttatja. Az eszköz jelek segítségével érzékeli a szöveti cukorszintet, pontosabban a szövetek közötti extracelluláris folyadék glükózértékét.
A terápia lényege, hogy a készülék segítségével a páciens és a kezelőorvosok részletesebb képet kaphatnak a szervezet cukorháztartásáról. Az eseti (járóbeteg) CGM megfigyelés időtartama változhat, de átlagosan 1-2 hétig érdemes a 24 órás cukorértékeket, valamint a céltartományban töltött időt figyelni minden beteg esetében. A “Time-in-Range” kapcsán azonban előfordulhat, hogy több mint 14 napig tart a glükózszint nyomon követése. Főként az úgynevezett “labilis cukorbetegek” esetében, akiknek gyakran vannak hipo- valamint hiperglikémiás kilengéseik. Természetesen a legjobb eredmény (TIR, kevesebb hipoglikémiás periódus, stb.)a CGM folyamatos használatával érhető el.
Real time CGM: folyamatos visszajelzésű vércukormérés
A CGM által gyűjtött adatok feldolgozásában kétféle módszer különíthető el. Az egyik a real-time, vagyis folyamatos visszajelzésű cukormérés. Ebben az esetben a szenzor 5-10 percenként a készülék kijelzőjére vagy egy mobilos applikációra küldi az adott időszakban mért eredményeket, melyeket a páciens maga tud megnézni. Ez a verzió a napi anyagcsere folyamatok jobb megértésében játszik elsősorban nagy szerepet. Például, hogy miként változik a vér glükózszintje a táplálkozás, a mozgás vagy a gyógyszeres/inzulinos terápia hatására.
Emellett pedig abban is segíti a cukorbetegeket, hogy az előírt napi rutin betartásával a céltartományon belül tudják mozgatni a vércukorszintjüket. A “Time-in-Range” fontossága hosszútávon a szövődmények megelőzését is jelentheti. Korábbi cikkünkben már megosztottuk tudásunkat a cukorbetegség szövődményeinek kialakulásáról, elkerüléséről, valamint azok veszélyeiről is.
Folyamatos vércukorszint ellenőrzés utólagos elemzéssel
A szöveti cukorvizsgálat másik fajtája, amikor a mérőszenzor egy adatbázisba küldi az eredményeket. Ezeket a diabetológus kiértékei és megosztja véleményét, diagnózisát a pácienssel. Az utólagos elemzés során a legfontosabb, hogy a beteg részletes táplálkozási és aktivitási naplót vezessen minden nap, amíg a teszt tart. Ennek fényében felismerhetők a kilengések okai és a terápia módosításával pedig akár teljesen meg is szüntethetők.
Mindkét eljárásnak megvannak a maga előnyei és céljai, azonban érdemes megemlíteni, hogy a real-time glükózmonitorozás komoly veszélye az úgynevezett öndiagnosztizálás. Amikor a páciensek maguk látják az applikációban az értékeket, akkor hajlamosak kezelőorvosuk tudta nélkül változtatni a diétán, a mozgás mennyiségén, netán még a gyógyszer és inzulinadagokon is. Ez elsősorban az általános állapot hirtelen leromlása miatt kockázatos, de káros abból a szempontból is, hogy így egy két hetes monitorozás végén nem a valós eredményeket fogja látni a kezelőorvos.
Mire jó a szöveti cukor monitorozás?
- A folyamatos vércukormérés elsősorban abban segít, hogy a TIR tartományon kívüli értékekre felfigyeljen a páciens és orvosa segítségével megoldást találjanak a túl alacsony vagy túl magas cukorértékek normalizálására.
- A labilis diabéteszes pácienseknél ismétlődések is felfedezhetők a rendszeres hipoglikémiás rohamok között. A “hipózás” mögötti trendek felderítése nélkülözhetetlen, hiszen a diabetológia célja a páciens jó életminőségének biztosítása.
- Az “elszállt” cukorértékeket nemcsak felismerni kell, de az okait is ki kell deríteni. A megfelelően felhelyezett szenzor segítségével ki lehet elemezni, hogy mit kell megváltoztatni a kezelési tervben. A túl magas cukorszintet például szigorúbb cukorbeteg diétával és fokozott testmozgással lehet a leghatékonyabban orvosolni. A hipoglikémiás rohamok leggyakoribb okai a rendszertelen étkezés, a túlzásba vitt testmozgás vagy a nem jól beállított gyógyszeres kezelés. A folyamatos mérésekkel az orvos igazolhatja gyanúját és javaslatot tehet a páciens életvitelének megváltoztatására.
- Nem utolsó sorban, ahogy az előző szövegrészben említettük, ez a módszer remek visszacsatolás a páciensnek is. Főként a betegség elején nehéz kiismerni a test jelzéseit és még nehezebb körül írni a panaszokat. Ha a beteg visszatérő hipoglikémiás epizódokra gyanakszik a tünetekből, akkor a diabetológus a glükózszint folyamatos ellenőrzésével tudja diagnosztizálni.
Kiknek hasznos a CGM?
- Elsősorban azoknak a diabéteszeseknek javasolt a CGM szenzor használata, akiknél a cukorbetegség tünetei megfelelő életmódterápia és gyógyszeres kezelés mellett is megmaradnak vagy fokozódnak.
- Emellett azonban az I-es típusú cukorbetegeknél előfordulhat, hogy az inzulinterápia ellen is rossz HbA1c értéket mérnek az orvosok a kontrollvizsgálatokon. A túl alacsony HbA1c hipoglikémiával is együtt jár, így azoknak az inzulinfüggő pácienseknek is megoldást jelenthet a szöveti cukor monitorozás, akiknek a háromhavi mérései nagy eltéréseket mutatnak.
- Általánosságban azoknak a cukorbetegeknek, akik akár naponta mérnek szélsőséges vércukorértékeket az ujjbegyes vércukormérőkkel.
- Ha a kismamáknál gesztációs diabétesz alakul ki, akkor javasolt a szenzoros vércukormérés – kiváltképp abban az esetben, ha inzulinos terápiát alkalmaznak a terhesség alatt.
- Előfordul, hogy a glükózszint ellenőrzését nemcsak napközben, de éjszaka is el kell végezni. Erre kényelmes megoldást jelent a 24 órás készülék, hiszen óriási terhet vesz le a páciensek válláról.
A vércukormérés fajtájáról minden esetben a kezelőorvos hozhat döntést. Írásaink mindössze tájékoztató jellegűek: minden esetben forduljon kezelőorvosához, ha Ön is a fent említett problémák miatt szeretne a szöveti cukor monitorozás mellett dönteni.
Forrás: https://cukromcukrom.hu/