Inzulinrezisztencia és cukorbetegség: mi a különbség?

Szerző: SZEGEDI LÁSZLÓ

Az inzulinrezisztencia (IR) fogalmának, kezelési módszereinek megismerése rendkívül fontos eleme a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésének. Nem hiába szokták a cukorbetegség „előszobájának” is nevezni, hiszen csak egy lépés választja el tőle és majdnem minden esetben megelőzi a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján 1980-ban a világ népességének 4,7%-a volt cukorbeteg, ami akkor 108 millió embert jelentett. 2014-re ez az arány 8,5%-ra, vagyis 422 millió emberre emelkedett. 2040-re a betegek száma várhatóan eléri a 642 milliót, vagyis 10 személyből egy cukorbeteg lesz. Nagyon fontos tudni, hogy a 2-es típusú cukorbetegség az esetek 90%-át teszi ki, és ellentétben az 1-es típusúval, megfelelő életmóddal megelőzhető, kialakulásának valószínűsége csökkenthető!

Az inzulinrezisztencia (IR) fogalmának, kezelési módszereinek megismerése rendkívül fontos eleme a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésének. Nem hiába szokták a cukorbetegség „előszobájának” is nevezni, hiszen csak egy lépés választja el tőle és majdnem minden esetben megelőzi a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását.

Mi az az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia egy olyan állapot, amikor a szervezet ugyan termel inzulint, de nem használja fel azt megfelelően.

Az inzulin egy hormon, melyet a hasnyálmirigyben található bétasejtek termelnek. Az inzulin feladata, hogy a sejtekbe (elsősorban a máj-, izom- és zsírsejtekbe) juttassa a cukrot (glükózt), hogy ott energia keletkezhessen belőle. Az inzulinrezisztencia rontja a sejtek cukorfelvételét és a cukorbetegség kialakulását megelőző állapothoz (prediabétesz), illetve 2-es típusú cukorbetegséghez is vezethet.

Hogyan alakul ki az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia kialakulása mögött meghúzódhat genetikai hajlam is, főként, ha a családi kórtörténetben 2-es típusú cukorbetegség is fellelhető. Emellett számos befolyásolható kockázati tényezője is van, többek között ilyen a túlsúly, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a telített és transzzsírokban gazdag étrend, illetve a stressz. Kutatások alapján a szervezet D-vitamin hiánya is összefüggésben állhat az inzulinrezisztenciával.

A gyomor- és bélrendszeri problémák, a pajzsmirigy-alulműködés, a tejcukor- és a gluténérzékenység, illetve allergia szintén fokozhatják kialakulásának esélyét. Hepatitisz C fertőzés, terhesség (gesztációs diabétesz), magas vérnyomás, magas trigliceridszint, alacsony HDL (jó koleszterin) szint, metabolikus szindróma és policisztás petefészek szindróma (PCOS) is okozhat inzulinrezisztenciát. Végül, de nem utolsó sorban bizonyos gyógyszerek, szteroidok szedése is hozzájárulhat kialakulásához.

Miben különbözik az inzulinrezisztencia a cukorbetegségtől?

Habár több hasonlóság is van az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség diagnózisa között, a kettő mégsem ugyanaz. Inzulinrezisztencia esetén a szervezet továbbra is termel inzulint. Sőt, mivel a máj-, izom- és zsírsejtek elkezdenek nem megfelelően reagálni az inzulinra, a szervezet erre válaszként fokozza az inzulintermelését, annak érdekében, hogy a sejtek képesek legyenek felvenni a véráramban fokozatosan felgyülemlő glükózt.

A cukorbetegség viszont annak az eredménye, hogy a szervezet egyáltalán nem termel inzulint (1-es típus) vagy annak, hogy a hasnyálmirigy kimerül az extra munka miatt, az inzulintermelése lelassul, majd akár teljesen le is áll (2-es típus). Ez utóbbi esetet gyakran az inzulinrezisztencia okozza.

Miként kezelhető az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztenciára nincs rutin szűrővizsgálat, csak cukorterheléses laborvizsgálattal mutatható ki, így sokáig felfedezetlen maradhat. Emiatt sajnos sok esetben elmaradnak azok az életmódbeli változtatások, melyek késleltethették vagy akár teljesen megelőzhették volna a cukorbetegség kialakulását. Ha a 2-es típusú cukorbetegség diagnózisa megszületett, a beteg számára egy életen át tartó elkötelezettséget jelent annak kezelése.

A jó hír, hogy az inzulinrezisztens állapot megfordítható, a szervezet újra egészségessé tehető. Ha a hasnyálmirigy még termel elegendő inzulint, de a sejtek egyre érzéketlenebbé válnak vele szemben, akkor a megoldás evidens: a sejtek inzulinérzékenységét kell növelni, illetve fenntartani. Ezt tudatos életmódváltással, természetes gyógymódokkal lehet elérni.

A cukorbetegeknek ajánlott életmódbeli változtatások az inzulinrezisztencia kezelésében, megelőzésében is hatékonyan segítenek:

• Rendszeres sport (heti 5-ször 30 perc kardió mozgás, valamint heti 2-szer erősítő edzés)

• Egészséges testsúly (18,5–24,9 kg/m² közötti testtömeg index) elérése és fenntartása

• Alacsony GI (glikémiás index) értékű élelmiszerek fogyasztása

• Rostokban gazdag étrend (sok zöldség, zab, rozs, tönkölybúza)

• Szőlőcukor, finomított cukor, méz, fehér liszt és rizs, és az ezekből készült élelmiszerek kerülése

Az inzulinérzékenységet fokozó tápanyagok: omega-3, D-vitamin, króm, cink, mangán. A mio-inozitol ugyancsak segítségünkre lehet, ugyanis fontos szerepet tölt be az inzulin-jelátvitelben, hozzájárul az inzulin megfelelő hasznosításához.

Forrás: https://netamin.hu/