Inzulinrezisztencia

Kérdesei vannak, hogy mi az inzulinrezisztencia? Mi okozza? Melyek a tünetei? Hogyan állapítható meg? Milyen problémákkal jár? És hogyan kezeljük? Összefoglaltunk mindent, amit az inzulinrezisztenciáról tudni érdemes!

Mi az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia egy olyan állapot, amikor a szervezet ugyan termel inzulint, de ezt nem használja fel megfelelően. Az inzulin az a hasnyálmirigyben található bétasejtek által termelt hormon, amely segít a szervezetnek energiává alakítani a glükózt. A glükóz egy cukorfajta (szőlőcukor), amely a szervezet legfőbb energiaforrása.

Emésztőrendszerünk az elfogyasztott táplálékot glükózzá bontja le, amely a véráramba kerülve eljut testünk valamennyi sejtjéhez. A vérben lévő glükózt hívjuk vércukornak. Amikor étkezés után a vércukorszint megemelkedik, a hasnyálmirigy inzulint termel, hogy segítse a sejteknek befogadni és felhasználni a glükózt.

Inzulinrezisztencia (IR) esetén az izom-, zsír-és májsejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, emiatt ilyenkor több inzulinra van szüksége a szervezetnek ahhoz, hogy segítse a glukózt a sejtekbe juttatni. A hasnyálmirigy megpróbál ezzel lépést tartani és többet is termel belőle, mígnem képtelen lesz a megnövekedett inzulinigényt kielégíteni. A glükóz ekkor felhalmozódik a véráramban utat nyitva a diabétesz kialakulásának. Sok inzulinra rezisztens személy esetében megfigyelhető, hogy vérükben egyszerre magas a vércukor és az inzulinszint.

Az inzulinrezisztencia fokozza a II. típusú cukorbetegség és különböző szívbetegségek kialakulásának kockázatát, ezért az ezzel kapcsolatos ismeretek elsajátítása az első lépés a megfelelő életmódbeli változásokhoz annak érdekében, hogy a további betegségek és egészségkárosodások elkerülhetők legyenek.

Mi okozza az inzulinrezisztenciát?

Az inzulinrezisztencia kialakulásához számos tényező vezethet. Kutatásaik során a tudósok beazonosítottak bizonyos géneket, amelyek hajlamosíthatnak inzulinrezisztencia és diabétesz kialakulására. A túlsúly és a testmozgás hiánya szintén ehhez vezethetnek.

Az inzulinrezisztencia a II. típusú cukorbetegség kialakulásának megelőző állapota (pre-diabétesz), amely akár évekkel korábban is kialakulhat, mint maga a diabétesz. Azoknál, akiknél végül is kialakul a II. típusú cukorbetegség, éveken keresztül normál tartományban van a vércukor- és inzulinszint, majd egyszer csak kialakul az inzulinrezisztencia.

Az inzulinrezisztenciával és magas vércukorszinttel küzdő emberek közül soknak van olyan egyéb problémája is, amely növeli a II. típusú cukorbetegség kockázatát és károsítja a szív-és érrendszerüket. Ilyen probléma lehet például a derék körül kialakult zsírpárna, a magas vérnyomás vagy a vérben felhalmozódott túlságosan magas koleszterin és trigliceridszint. Amennyiben ezekből a problémákból egyszerre több is fennáll, azt összességében metabolikus szindrómának hívjuk.

Metabolikus szindrómáról beszélhetünk, ha az alábbi állapotok közül legalább három fennál:

• férfiak esetében a 100cm-t, nők esetében a 90cm-t meghaladó derékbőség (haskörfogat),
• 150mg/dl-t meghaladó triglicerid szint illetve magas trigliceridszint miatti gyógyszeres kezelés,
• férfiak esetében a 40mg/dl, nők esetében az 50mg/dl alatti HDL-szint (jó koleszterin) illetve a túl alacsony HDL-szint miatti gyógyszeres kezelés,
• 130/85 vagy ennél magasabb vérnyomás illetve magas vérnyomás miatti gyógyszeres kezelés,
• 100mg/dl-t meghaladó éhomi vércukorszint illetve megemelkedett vércukorszint miatti gyógyszeres kezelés.

Melyek az inzulinrezisztencia tünetei?

Az inzulinrezisztenciának általában nincsenek tünetei. Gyakran előfordul, hogy éveken keresztül fennáll minden jel nélkül. Komoly inzulinrezisztenciára utalhatnak a bőrön, főleg a nyak hátsó részén lévő sötét foltok, de előfordul, hogy a nyak körül alakul ki egy sötét kör. Ezek a sötét foltok még jelentkezhetnek a könyék, térd, az ujjízületek vagy a hónalj környékén is. Ez a bőrelváltozás az acanthosis nigricans.

Hogyan állapítható meg az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztenciát legpontosabban a vérben lévő inzulinszint mérésével lehet kiszűrni, ez azonban túlságosan drága és komplikált vizsgálat, amelyet főleg a kutatók használnak a folyamat alaposabb feltérképezéséhez. A mindennapos orvosi gyakorlatban nem használják ezt a módszert, hanem indirekt módon következtetnek az inzulinrezisztenciára.

Inzulinrezisztencia kimutatásra szolgáló tesztek:

• Éhgyomri vércukor vizsgálat – Ebben az esetben a vérvételt megelőző 8 órán/ éjszakán át nem szabad enni.  Ennél a tesztnél a 100mg/dl vagy 5.6 mmol/L érték normális. Az 5.6-6.9 mmol/L érték prediabéteszt jelez, míg az ennél magasabb érték cukorbetegségre utal.
• Orális glükóz tolerancia teszt – Legalább nyolc órán át tartó koplalás után vesznek vérmintát, majd egy cukros oldat elfogyasztása után két órával ismét vércukorszint mérésre kerül sor. Ebben az esetben a 7.8-11 mmol/L érték prediabéteszt jelez, míg az ennél magasabb érték cukorbetegségre utal.

Az inzulin rezisztenciával együtt járó problémák

Több olyan betegség is van, amelyek jellemzően kapcsolódhatnak az inzulinrezisztenciához. Elképzelhető, hogy ezek némelyikét maga az inzulinrezisztencia váltja ki, de ezt még nem igazolják egyértelműen a kutatások.

II. típusú diabétesz

Az inzulin rezisztencia fennállásának egyértelmű jele a cukorbetegség. Bár már jóval a cukorbetegség kialakulás előtt kimutatható, gyakran csak a diabétesz egyértelmű megjelenésével derül ki a jelenléte.

Zsírmáj

A zsírmáj nagyon erőteljesen utalhat inzulin rezisztencia fennállására. A májban felhalmozódó zsír egyértelműen azt jelzi, hogy a lipid szabályozás rendellenesen működik, ami inzulin rezisztencia esetén fordul elő.

Érelmeszesedés

Az érelmeszesedés során a középméretű és nagyartériák falai egyre vastagabbá és keményebbé válnak. Súlyos esetekben ezek az elváltozások a sztrók (szélütés) és más különböző érrendszeri betegségek kialakulását okozzák.

Bőrelváltozások

Különböző bőrelváltozások – mint például az acanthosis nigricans – az inzulin rezisztenciával akár közvetlen kapcsolatot is jelezhetnek, bár sok esetben az összefüggés pontos mechanizmusa nem ismert.

Reproduktív rendellenességek nőknél

A nők termékenységét befolyásoló zavarok közé tartozhatnak pl. a peteérés és fogamzás hiánya, a szabálytalan ciklusok vagy a menstruáció elmaradása. Ezzel szemben azonban nem ismert inzulin rezisztencia miatti reproduktív rendellenesség férfiaknál.

Policisztás ovárium szindróma (PCOS)

Ez a betegség egy hormonális probléma, amely fiatal nőknél alakul ki. Gyakran jár együtt rendszertelen menstruációval, túlsúllyal, jelentős szőrnövekedéssel.

Hiperandrogenizmus

Inzulin rezisztencia esetén nem ritka, hogy a petefészek túlzott mennyiségben termel férfihormonokat és gyakran eredményezi a fent említett policisztás ovárium szindrómát. A kapcsolat okára egyelőre nincs magyarázat, de feltételezik, hogy az inzulin rezisztencia valamiért elősegíti a rendellenes petefészek hormonok termelődését.

Növekedési rendellenességek

Az inzulin rezisztencia miatt a vérben keringő nagy mennyiségű inzulin befolyásolhatja a növekedést is. Míg az inzulin hatása káros lehet a cukor anyagcserére, más folyamatokra nem vagy nem annyira ártalmas. Az inzulin egy anabolikus szer (olyan kémiai vegyület, amely képes a szervezet bizonyos felépítő folyamatait fokozni), amely az úgynevezett inzulinszerű növekedési faktoron keresztül hatással van a növekedésre.

Az inzulinrezisztencia kezelése

Az inzulin rezisztenciát két oldalról kell kezelni. Egyrészt le kell csökkenteni az inzulinigényt, másrészt növelni kell a sejtek inzulin iránti érzékenységét. Mai ismereteink szerint erre az életmód megváltoztatása a legalkalmasabb módszer:

Étrendi változások

Az inzulinigényt az addigi táplálkozási szokások, különösképpen a szénhidrátok fogyasztásának megváltoztatásával lehet csökkenteni. Elfogyasztás után a szénhidrátok cukorra bomlanak és felszívódnak a szervezetben, de az egyes élelmiszerek között lényeges a különbség és ennek figyelembe vételével sokat tehetünk az inzulinrezisztencia ellen.

Vannak egyrészt a gyorsan felszívódó szénhidrátok, amelyek hirtelen és jelentősen megemelik a vércukorszintet, ezért a szervezetnek több inzulinra van szüksége ahhoz, hogy a megemelkedett vércukorszintet kiegyenlítse. Erre mondjuk, hogy ezeknek a szénhidrátoknak magas a glikémiás indexe. Gyorsan felszívódó szénhidrátok például a kristálycukor, finomított lisztek, burgonyából, kukoricalisztből készült élelmiszerek, melyek fogyasztását korlátozni kell.

És másrészt léteznek a lassan felszívódó szénhidrátok, amelyek fokozatosan emelik a vércukorszintet, nem késztetik a szervezetet sürgős inzulintermelésre és nem mellékesen tovább biztosítják a teltségérzetet. Ezek az úgynevezett alacsony glikémiás indexű szénhidrátok, amelyek fogyasztását mindenképpen érdemes előtérbe helyezni. Ilyenek például a teljes kiőrlésű termékek, magas rosttartalmú élelmiszerek, a keményítőt nem tartalmazó zöldségek.

Rendszeres testmozgás

A 2-es típusú cukorbetegeknek mindig elmondják, hogy a rendszeres testmozgás a kezelés egyik alapköve. Ennek alapvetően az az oka, hogy az izommunka önmagában javítja a sejtek glükóz hasznosítását és ezáltal direkt módon csökkenti az inzulinrezisztenciát, valamint a fizikai aktivitás testsúlycsökkenéshez vezet, ami szintén az inzulinrezisztencia ellen hat. Számos vizsgálat alátámasztja, hogy a megfelelő diétával és rendszeres testmozgással elért súlycsökkenés hatására a vérben lévő cukorfelszívódás mértéke megnő az izomsejteknek köszönhetően, amely a sejtek javuló inzulinérzékenységét mutatja. Mivel a cukorbetegek többsége túlsúlyos, számukra leginkább a közepes intenzitású aerob (kardio) edzésformák javasolhatók. Persze akinél nem ellenjavallt, erősítő (anaerob) gyakorlatokat is végezhet, klinikailag igazolták, hogy mindkettő egyformán hatékony az inzulinrezisztencia csökkentésében és ráadásul kedvező hatásuk összeadódik.

Aerob edzésformák: kocogás, kerékpározás, úszás, tánc stb.

Anaerob edzésformák: súlyemelés, testépítés, erősítő gépek használata stb.

A kedvező hatás eléréséhez fontos a megfelelő intenzitás és rendszeresség. Már heti 3 alkalommal 45 percen át végzett közepes intenzitású edzés elég a látványos eredmények eléréséhez! Edzéstervünket mindenképp beszéljük meg kezelőorvosunkkal, mert bizonyos szövődmények esetén egyes mozgásformák ellenjavalltak lehetnek.

Bővebben: http://inzulin.net/