Gyakorlati tudnivalók az inzulinok beadásáról

Az inzulint a hazai cukorbetegek közel 100 százaléka ma már pen készülékekkel adagolja, ugyanakkor a diabéteszben szenvedők – viszonylag csekély számban – inzulinfecskendőket is használnak. Melyek a legfontosabb gyakorlati tudnivalók az inzulin beadásával kapcsolatban? Az alábbiakból megtudhatja.

Az inzulint adagoló peneket az inzulingyártó cégek forgalmazzák. Az egyes eszközök csupán a saját inzulinkészítményeik beadására szolgálnak, egymással nem felcserélhetők. A betegek elenyésző hányada használja még a 10 ml-es ampullás inzulinok beadására szolgáló 100 E/ml beosztású, különböző néven forgalmazott inzulinfecskendőket.

Az inzulin injekció adására – akár fecskendővel, akár pen-nel történik – a test különböző tájékai alkalmasak, (az inzulinokat azonban mindig a bőr alá szükséges adni; a mai rövid adagoló tűkkel a megcélzott bőrterület 2 ujjal történő „hurka” képzése után, merőleges beszúrással. Vastagabb bőralatti zsírszövet esetén a „hurkaképzés” elmaradhat).

Mely testtájakba ajánlott beadni az inzulint?

A beadásra javasolt tájékok:

• a has egész területe a küldök körüli 5 cm-es sugarú kör kivételével,
• a combok elülső és külső oldala,
• a farpofák felső külső harmada,
• a felkar külső oldala.

Korábban azt tanácsolták, hogy a gyorshatású inzulinokat a hasba vagy a felkarba, az elhúzódó hatású inzulinokat pedig a combba vagy a farpofák területére adják. A különböző testtájékokban ugyanis különböző gyorsasággal szívódik fel az inzulin, leggyorsabban a has és felkar területéről. Ma ugyanezt tanácsoljuk a humán gyorshatású és NPH-inzulinok alkalmazásánál, bár a kevert inzulinok esetében már alig lehet eldönteni, mely területet célszerű előnyben részesíteni.

Az analóg inzulinkészítmények esetében viszont már nincs elsőként javasolt injekciós hely, ugyanakkor néhány nagyon lényeges szempontot figyelembe kell venni:

• Akár fecskendővel, akár pen-nel adagolják az inzulint, csak gyermekek és nagyon sovány felnőttek használják a legrövidebb, 31 G-s tűket, ugyanis ezek alig hatolnak be a bőr alá, és innen könnyen visszacsorog az inzulin. Az esetek többségében tehát a 30 és 29 G-s tűk részesítendők előnyben. Glargin és detemir inzulint csak vastagabb tűvel célszerű adni.
• Egy-egy testtájékon belül használjon minél nagyobb területet! Amennyiben ugyanis – mint sokan hibásan teszik – egy tenyérnyi területre adják az injekciókat, ott egyrészt felszaporodhatnak bizonyos inzulint bontó enzimek és kiszámíthatatlanná teszik az inzulin hatását, másrészt jobban érvényesül a humán és analóg inzulinok zsírszövetképződést serkentő hatása, és az adott területen felszaporodik a testzsír (lipohipertrófia), mely esztétikai problémát is okozhat. Ha viszont minden injekciót az előző beadás helyétől 5-10 cm-rel távolabb adják, ez a probléma nem, vagy enyhébb fokban jelentkezik.
• Azonos fajta inzulin adagolásakor ne változtasson gyakran a testtájékon, mert az esetenként eltérő gyorsaságú inzulin felszívódást eredményezhet.
• Az injekció beadása előtt csupán a nagyon sovány egyéneknél szükséges a szabad kéz két ujjával redőt képezni a bőrön és merőlegesen, gyorsan ebbe szúrni a tűt. Vastagabb bőralatti zsírszövet esetén bőrredő képzése nélkül, szintén meredeken célszerű a tűt beszúrni. Minél gyorsabban történik ez, annál kevésbé fájdalmas az injekció-adás. Jó technika esetén a beteg egyáltalán nem érez semmit.
• Ha a tű már a bőr alatti zsírszövetben van, lassan, határozottan ütközésig kell nyomni a fecskendő, ill. pen dugattyúját, utána pedig kívánatos 10-15 másodpercet várni, mielőtt a tűt kihúzzák. Ilyenkor ugyanis szinte biztos, hogy nem szivárog vissza az inzulin.
• Bár az inzulint gyártó és pen-eket forgalmazó cégek minden injekció esetében új tű használatát tanácsolják, egy tűvel 8-10 alkalommal lehet inzulint beadni. Mivel ilyenkor a tű fennmarad a pen készüléken, a következő probléma jelentkezhet: ha az alkalmazás folyamán a pen körüli hőmérséklet süllyed, pl. az éjszaka folyamán, az inzulin oldat összehúzódik és a tűn keresztül levegő szívódik be a patronba. Ezt a levegőt célszerű a következő injekció beadása előtt – a pent a tűvel felfelé tartva – kinyomni. Általában 2 E-nyi inzulin kinyomása elegendő.
  Ha még így is marad benn levegő, a műveletet ismételje meg. Fordított esetben, ha a pen jelentősen felmelegszik – pl. zakó belső zsebében tartva – inzulin szivárog ki a tűn keresztül, ezt – a nedvesség mellett – az inzulin konzerválására szolgáló erős fenol-krezol szag is jelzi. Amennyiben nem látszik jelentős mennyiségű levegőbuborék a patronban, az adagolni kívánt egység beállítása előtt maximum 1-2 E inzulin kinyomása elegendő annak eldöntésére, hogy a tű nem dugult-e el, és a mechanika jól működik-e.
• Ampulla és fecskendő használata esetén célszerű az inzulin felszívása előtt mindig a beadandó E-nek megfelelő mennyiségű levegőt benyomni az ampullába, hogy az ismételten kiszívásra kerülő inzulin miatt ne jöjjön létre légritka tér, mely a fecskendőben lévő inzulinon keresztül levegőt szív be és felhabosítja a készítményt.
• Utazás közben mindig a kézitáskában vigye magával az inzulint, ne a csomagtartóban, vagy a kesztyűtartóban, és ne adja fel repülőn a csomaggal. Az inzulin szobahőmérsékleten, vagy legalábbis 30 Cº alatti hőmérsékleten egy hónapig tartható. Csupán az aktuálisan nem használt ampullákat, patronokat célszerű 5-10 Cº között hűtőben tartani. Magasabb hőmérsékleten, illetve megfagyás esetén az inzulin hatását veszti.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Fövényi József, diabetológus