A testmozgás a cukorbetegek menekülési útja

A 2-es típusú cukorbetegség lényege, hogy a sejtekbe nem képes beáramolni a cukor. A hasnyálmirigy béta sejtjei által termelt inzulin segíti át a sejtmembránokon a cukrot, ezért ennek túlzott termelésével próbál a szervezet segíteni: a hiperinzulinémia néhány éven át kompenzálja az inzulin iránti érzékenység csökkenést.

A tablettás kezelések fokozzák az inzulin termelését, ami viszont az inzulinszint további emelkedésével jár. A hiperinzulinémiát tartjuk az érelváltozások kiváltó/erősítő mechanizmusának. Néhány év után a hasnyálmirigy inzulint termelő képessége kimerül, és ekkortól elkerülhetetlen az inzulin pótlása kívülről – ma még injekciókkal, de hamarosan egyéb lehetőségek is megnyílhatnak.

Persze az inzulin iránti rezisztencia nem szűnik meg, magas inzulinszintet kell fenntartani ahhoz, hogy a vércukorszint a normális határok között legyen. Ha túl alacsony a vércukor, akkor az agysejtek sem jutnak tápanyaghoz: közérzetromlás, hideg verejtékezés, szédülés, remegés, eszméletvesztés, 4 mmol/l vagy némileg alacsonyabb vércukorszint mellett (életveszélyes) hipoglikémiás kóma alakulhat ki.

A magas vércukorszint a sejteket károsítja, a hemoglobin-molekula glukozilációja a sokhetes tartam alatt előfordult magas értékeket jelzi (normális vércukorszintek esetén 6-nál nem magasabb), a cukorbetegeken a 7 feletti értékek kórjelzők. Szűrővizsgálatokban is támaszkodnak erre, mert ez a mutató a táplálkozás pillanatnyi befolyásától mentes – szemben a vércukorszinttel, amely egészséges személyen éhomi állapotban 4-5,5 közötti legyen, étkezés után két órával sem haladja meg a 8,0 mmol/l értéket.

A legfontosabb kérdések egyike, hogy tehetünk-e a cukorbetegség kialakulása ellen. A válasz igen, még akkor is, ha családi hajlam van rá.

Három fő területen vannak tennivalók a megelőzésben:

1. Nem szabad túlsúlyosan vagy elhízottan élni.
2. Rendszeresen kellő mértékű fizikai aktivitást, testmozgást kell végezni.
3. Pszichés szempontból is kiegyensúlyozott viselkedésmódot, életvezetést kell kialakítani.

Túlsúly, elhízás

A túlsúly jellemzése a testtömegindexszel történik (BMI – Body Mass Index). Ennek számítása a következő: a testsúly (kg) osztva a magasság (méterben megadott) négyzetével. Például egy 175 cm magas, 75 kg súlyú ember BMI-je 75:(1,75 × 1,75) = 24,5. Mivel a nagyon izmos személyek félrevezetően magas BMI-értéke nem tükrözi egészséges testösszetételüket, inkább a haskörfogatot mérjük: ez ne legyen több (vagy legfeljebb néhány centivel) nők esetében 88 cm-nél, férfiak esetében pedig 96 cm-nél!

Fizikai aktivitás

Hetente legalább ötször, de lehetőleg a hét minden napján végezzünk legalább 30 perces mérsékelt-közepes intenzitású testmozgást, emellett hetente két alkalommal az erőt, az izomzatot fenntartó-fejlesztő úgynevezett rezisztenciaedzéseket. „Mérsékelt-közepes intenzitáson” azt kell érteni, hogy a lendületes gyaloglás, kocogás, biciklizés, úszás stb. a pulzusszám egy bizonyos tartományba kerül: ennek alsó határát úgy kapjuk meg, hogy 170-ből kivonjuk az életkort, felső határa pedig az előbbi számított eredmény plusz 25. Például egy 60 éves ember legalább 110-es, de a 135-öt meg nem haladó pulzusszámmal kell, hogy végezze a testmozgást fél óráig, vagy 3×10 percig mindennap.

A mozgás nehézségének érzése a tízfokú skálán ilyenkor 5-6, illetve 7-8 (10-est mondunk akkor, ha „olyan nehéz, hogy nem bírjuk tovább”); a húszas Borg-skálán ez 13-16 körüli értéknek felel meg. A rezisztenciaedzés (a súlyzó, a gép, a saját test stb. ellenállásával szemben végzett izommunka) kezdetben ne haladja meg a maximális erőkifejtés 60-70 százalékát, ez 8-12-szer megismételhető gyakorlatot jelent mind a 8-10 nagy izomcsoport igénybevételével, ami 35-40 percet vesz igénybe. Izomra a cukor és a zsírok elégetéséhez van szükség, és persze a napi életvitel megkönnyítésére, az eddig keveset mozgó embernek pedig először izmot kell fejlesztenie, hogy a tartósabb feladatvégzést teljesíteni tudja.

A fogyáshoz azonban ez nem elég, még ha a kalóriabevitelt csökkenti is a túlsúlyos személy. Legalább a duplája, a heti 300 percnyi testmozgás éget el annyi zsírt, hogy havonta fél-másfél kilóval könnyebbé váljunk. Ne „kúrázzunk”! Építsük fel mindennapjaink programját helyesen az étkezés és a testmozgás terén is.

A heti egy gyalogtúrázás – még ha 5-6 órányi mérsékelt lihegéssel jár is – a hét többi napján kedvező hatás nélkül hagy: a mozgás a vérnyomást 16-20 órára, a vércukrot 24-36 órára csökkenti, az erek tágulékonyságát is csak ilyen időtartamban javítja. Ezért lehetőleg mindennap, de legalább heti ötször, és ne két napot kihagyva szervezzük meg a fizikai aktivitásunkat – a hétvégeken akár társastánccal vagy éppen a túrázással.

Jegyezzük meg: az edzés úgy hat, mint az inzulin! Ez igaz egyrészt a hatásmechanizmusra: az izommunka elősegíti a cukor sejtekbe jutását, másrészt az edzést is pontosan, következetesen kell adagolni, naponta, lehetőleg azonos napszakban, azonos mértékben, nem kihagyva napokat, akárcsak az inzulint.

A legtöbb ember meg tudná ezt oldani, ha igazán akarná – de vajon tudunk-e igazán akarni? Mozgással nagyon sokan elkerülhetnék a cukorbeteggé válást is. Aki pedig már az lett, elkerülheti vagy évtizedekkel késleltetheti a komplikációk kialakulását: a koronáriák, az agyi erek, a végtagok, a vese ereinek beszűkülését, a látásromlást, az agyműködés hanyatlását – vagyis meghosszabbíthatja a jó állapotban megélt életéveket.

Közismert, hogy az elhízott emberek sokkal nagyobb eséllyel válnak cukorbeteggé, mint a 19-25 közötti testtömegindexszel élők. Ezért hát kövessünk el mindent, hogy változtassunk testösszetételünkön, és minél fittebbek legyünk!

Kiegyensúlyozott életvezetés

Sokszor látjuk, hogy a cukorbetegség kiderülése valamilyen stresszhelyzethez köthető. A túlevés, a dohányzás, az alkoholfüggőség vagy- túlfogyasztás is hozzájárul a fizikai és végső soron a mentális-pszichés állapot leromlásához.

A szívbetegség, a magas vérnyomás, a máj, a tüdő, a gyomor-bélrendszer megbetegedései, egyes rákféleségek lényegesen ritkábbak a kiegyensúlyozott életvezetésű, nem túlsúlyos, fizikailag aktív emberek körében. A jó fittség 30-40 százalékkal csökkenti a szív-érrendszeri megbetegedések, a diabétesz, egyes rákok, a depresszió és szorongás kialakulásának esélyét, a betegség fennállásának esetén ugyanakkor növeli a „minőségi életkilátások” esélyét. Éljünk vele!

Forrás: Szerző: Oriold és Társai Kiadó – Dr. Apor Péter