Hírek

www.mery.hu

Nagyításhoz kattintson a képre!

Minden amit tudni akartál a cukorról…

2019.10.09

A valós kockázatokról és a tévhitekről a Semmelweis Egyetem két munkatársával dr. Székely Andrea anatómussal, egyetemi docenssel és dr. Kardon Tamás kutatóorvossal, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet docensével beszélgettünk.
Létezik a szervezetben cukorhiány?

A mi táplálkozási viszonyaink között nem. A szervezet a vércukorszint állandó szinten tartására törekszik, ennek érdekében saját maga gondoskodik róla, hogy a bevitt tápanyagokból a cukrot előállítsa. Tapasztalati tény, hogy a ketogén (magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú) diétát követők vércukorszintje sem esik a kívánt szint alá. Alapesetben az élelmiszerrel felvett szénhidrátokat a máj glükózzá (szőlőcukorrá) alakítja. A glükóz a véráram révén jut el a sejtekhez, és azok tápanyagául szolgál. Egyes kulcsfontosságú sejttípusok, például az idegsejtek és a vörösvérsejtek stabil glükózszintet igényelnek. Mivel azonban a testünk gondoskodik a létrehozásáról, semmilyen problémát nem okoz, ha a hozzáadott cukrokat teljes egészében száműzzük az étrendünkből. Ha valaki huzamosabb ideig nem eszik, azért alakul ki ún. cukorkóma, mert a tápanyag (de nem a cukor-)bevitel elapadása miatt lecsökken a vér glükózszintje, amire az agy így reagál.

Mi történik a cukorral a szervezetben?
Az Európában a legnagyobb mennyiségben fogyasztott cukorfélék, a finomított répacukrok kémiai értelemben diszacharidok: két egyszerű szénhidrátból (monoszacharidból), azaz egy glükóz (szőlőcukor) és egy fruktóz (gyümölcscukor) molekulából állnak. A diszacharidot a szervezetünk az emésztés során elhasítja (hidrolizálja), mert csak a monoszacharidok szívódnak fel. A kétféle cukrot a máj dolgozza föl: egyrészt lebontás esetén a sejtek számára szükséges energia, másrészt a májban, izomszövetekben felépítés esetén a szénhidrátraktárak töltőanyaga (glikogén) lesz belőle. A fölösleges energiát – annak eredetétől függetlenül - a szervezet leginkább zsír formájában raktározza. Az „éhezési fázisban” történő cukorbevitelnél nagyobb arányú a lebontás, a fruktózból jóllakott állapotban pedig könnyebben képződik zsír, mint a glükózból (jellemző példa, hogy a gyümölcsevő piráják időnként „pocakot eresztenek”.

Mindegy, hogy milyen cukrot eszünk?
Leginkább a felszívódás sebessége mentén érdemes különbséget tenni, a lassan felszívódó cukrok ugyanis kevésbé terhelik meg a szervezetet. A lassan felszívódó cukrok lassabb és kevésbé erőteljes inzulinválaszt váltanak ki (hirtelen megnövekvő szénhidrátbevitel esetén a vércukorszint megemelkedik, amire az inzulintermelő sejtek intenzívebb inzulinhormon-termeléssel reagálnak, hogy visszakényszerítsék a vércukorszintet a kívánatos tartományba), így kevesebb inzulin termelését igénylik. Inzulintermelő sejtekből – a hasnyálmirigyben – viszonylag kevés van, rendszeres túlzott igénybevétel esetén kimerülhetnek. Egy másik veszély, hogy az ismétlődő magas inzulinszinthez „hozzászokik” a szervezet, ugyanakkora lebontó hatás eléréséhez több inzulin kell, idővel inzulinrezisztencia (az egyik legelterjedtebb cukoranyagcsere-betegség) alakulhat ki.

Melyek a lassan felszívódó cukrok?
A finomított fehér cukor van a képzeletbeli skála egyik végén (a „gyorsan felszívódó” póluson), a másikon pedig a természetes állapotban a táplálékokban – zöldségben, gyümölcsben, tejben stb. - lévő cukrok. A méz nagyjából a skála közepén helyezkedik el. Annál lassabb a felszívódás, minél több „csomagolóanyag” - növényi rost, ásványi anyag, vitamin – van jelen a cukorral. Általánosságban megállja a helyét, hogy minél alacsonyabb fokú a cukor feldolgozottsága, annál lassabb a felszívódása.

Milyen kockázatai vannak a túlzott cukorfogyasztásnak?
A káros hatások közül az elhízás a legfontosabb, illetve ennek következménye az inzulinrezisztencia kialakulása, a 2-es típusú cukorbetegség, és a magas vérnyomás is gyakori következmény. Ezek a betegségek nem mindenkinél alakulnak ki a túlzott cukorbevitel hatására, de az esélyük mindenképpen megnő. Közismerten ártalmas a cukor a fogaknak is, két okból. Savas környezetet hoz létre a szájban, ami hozzájárul a fogzománc felpuhulásához. Ép zománcú fognál ez általában nem okoz gondot, de mikrosérülések esetén, tömések szegélyénél stb. megkönnyíti a cukorral táplálkozó „fogrontó” baktériumok munkáját.

Miért szeretjük a cukrot?
A cukorfogyasztás kellemes, kiváltja az pl. egyik boldogsághormon, a szerotonin termelődését (ez lehet az egyik ok, ami a cukor addiktivitásához vezethet). Van ugyanakkor a jelenségnek olyan magyarázata is, amely tanult viselkedésnek tekinti a cukorfogyasztás örömszerző hatását: ha ugyanis kifejezetten önjutalmazási céllal veszünk magunkhoz édességeket, az örömérzés élelmiszerkémiai összefüggések nélkül is létrejöhet. Akad, aki az orális örömök körébe sorolja az édességfogyasztást – ugyanide tartozik például az is, amikor a csecsemők az ujjukat szopják.

Valóban rákkeltő a karamell (égetett cukor)?
A karamell készítése során a hevítés alatt olyan vegyületek jöhetnek létre, amelyek növelhetik a daganatok kialakulásának valószínűségét. Hasonló veszély fönnáll például a grillezett húsok vagy a túlságosan megpirított kenyér esetén is.

forrás:nepszava.hu

Kosár

A kosár üres.

Feliratkozás hírlevélre

* kötelező

Copyright 2017 © Di-Care Zrt.

Kártyás fizetés szolgáltatója:

 

Az oldalt készítette: Wide World Kft. Grafikai tervezés: Sevenart