Hírek

www.mery.hu

Nagyításhoz kattintson a képre!

Minden cukorbetegnek számolnia kell-e szövődmények felléptével?

2020.10.29

A cukorbetegség szövődményei két nagy csoportra oszthatók:

az úgynevezett akut – a betegség ismert tartamától függetlenül, vi­szonylag rövid idő alatt kialakuló –

és a késői – hosszú, rend­szerint többéves, esetenként évtizedes betegségtartamot követően, fokozatosan megjelenő – szövődményekre.

Az előbbiek közé tartoznak a kórosan magas vagy alacsony vér­cukorszinttel járó – a kezdeti tünetek figyelmen kívül hagyása esetén könnyen sürgősségi ellátást igénylővé váló – állapotok, az utóbbiak közé pedig a kis- és a nagyérkárosodások.

Mi a helyzet a súlyos akut szövődményekkel? Foglaljuk össze:
A súlyos akut szövődmények megfelelő anyagcsere-veze­téssel és rendszeres ellenőrzéssel általában elkerülhetők.
Ilyen a magas vércukorszinttel és a köztes anyagcseretermékek, az ím. ketontestek felszaporodásával járó, az anyagcsere savas irányba eltolódását eredményező ketoacidózis, valamint az extrém magas vércukorszinttel kísért, de a ketontestek felsza­porodásától mentes hiperglikémiás hiperozmoláris állapot, il­letve a jelentős mértékű vércukoreséssel kísért hipoglikémiás kóma.
Akut szövődményként tehát a vércukorszint hirtelen, jelentős emelkedése (hiperglikémia), illetve kóros tartomány­ba csökkenése (hipoglikémia) egyarán előfordulhat.
Enyhe fokú, külső segítséget nem igénylő, a beteg által megérzett és szénhidrát fogyasztásával elhárítható vércukor­esés előfordulhat olyan betegeken, akiket inzulinnal vagy bi­zonyos fajta (az inzulinelválasztást fokozó, ún. szulfanilurea típusú vagy az étkezési vércukor-szabályozó csoportba tarto­zó) vércukorcsökkentő tablettákkal kezelnek.
Ez utóbbiak felismerését (a jellemző panaszokat és tüneteket, esetenként az adott személy által megfigyelhető, más által alig észreve­hető kis eltéréseket), a létrejöttükben közrejátszó okokat, ki­alakulásuk lehetőség szerinti megelőzését, bekövetkeztük esetén elhárításuk lehetőségeit az érintett személyeknek a be­tegoktatás, a páciensedukáció keretében megtanítjuk.

Ami a krónikus, késői szövődményeket illeti:
A krónikus (késői) szövődmények az érrendszert érintik.
Az ún. kisérszövődmények olyan szervekben, illetve szövetek­ben alakulnak ki, ahol a cukor passzívan átszívódik a sejtfalon keresztül, a vércukor koncentrációval arányos mértékben (dif­fúzió).
Ilyen szövet a szem ideg- vagy recehártyája, az idegszö­vet, a vese vizeletkiválasztást végző elemi egysége (a nefron), a szívizom, valamint a bőr és a nyelv.
A két, utóbb említett szövet károsodása általában nem okoz panaszokat, illetve speciális tüneteket.

A kísérőszövődmények klinikai jelentőségű előfor­dulási formáit a latin elnevezések nyomán retinopátia (a szem ideghártyájának károsodása), neuropátia (az idegszövet káro­sodása), nefropátia (a vese cukorbetegség okozta speciális megbetegedése) és kardiomiopátia diabetika (a szívizom kisérkárosodás okozta betegsége) néven említjük.
Kiváltásuk­ban a tartósan emelkedett vércukorszint a meghatározó ténye­ző, de jelentős a magas vérnyomás, a vérzsíreltérések és a do­hányzás szerepe is.
Megelőzésük leghatékonyabb lehetőségét az egészségesekét lehető legjobban megközelítő, tartósan „kö­zei-normális vércukorszintű anyagcsere-állapot” jelenti.

Az érszövődmények másik formája a nagyereket, a közép-nagy és nagy artériákat érinti (ún. makrovaszkuláris vagy makroangiopáíiás károsodás).

Legfontosabb előfordulási te­rületei a szív koszorúerei, a fej-nyaki verőerek és az alsó vég­tagi artériák. E károsodások kialakulásának mechanizmusa, szövettani képe, klinikai vonzata minden tekintetben egyezik a nem-cukorbetegeken is megfigyelhető érelmeszesedéssel.

Most néhány szó a diabétesszel kapcsolatban:
Diabéteszben azonban korábbi életkorban, kiterjedtebb mér­tékben és a két nemet közel azonos arányban érintve alakul ki. A folyamatot az érelmeszesedés felgyorsulása jellemzi, ki­váltásában számos tényező – így az emelkedett vércukorszint, a magas vérnyomás, a vérzsíreltérések, a súlytöbblet/elhízás, a szervek körüli ún. viszcerális zsírszövet termelte szabályozó tényezők, adipocitokinek és gyulladásos faktorok fokozott je­lenléte, az alvadási folyamatok egyensúlyának megváltozása stb. közrehatása – játszik szerepet.

Nézzünk be egy kicsit mi újság van a kis-és nagyérszövődmények háza táján:
Míg tehát a kisérszövődmények a cukorbetegség felis­merésétől kezdve rendezett, célértékeken belüli vércukor­szinttel és vérnyomással nagy valószínűséggel elkerülhetők, a nagyérszövődmények esetében intenzí­vebb erőfeszítésekre van szükség.

Ennek egyik oka, hogy a 2-es típusú cukorbetegség (ahol e károsodások jellemző mó­don előfordulnak) sokszor szinte észrevétlenül kezdődik, s az érelmeszesedés már akkor megindul, amikor a betegség fenn­állásáról a beteg még nem is tud.

Másik oka a kiváltó ténye­zők nagy számában és bonyolult kölcsönhatásaiban keresen­dő.

E tényezők egyben az állapotot kísérő fokozott keringési kockázat meghatározó elemei is, ezért fontos, hogy már a 2-es típusú cukorbetegséget megelőző állapotokban, az elhí­zásban, a metabolikus szindrómában elkezdjék a lehetséges közreható tényezők (magas vérnyomás, vérzsíreltérések stb.) célzott keresését, s igazolódásuk esetén erélyes, hatékony ke­zelését.

Még nem ismert szénhidrátanyagcsere-zavar esetén is törekedni kell esetleges jelenlétének kizárására vagy igazolá­sára, megerősítése esetén hatékony kezelésére.

Forrás: https://vitalitasportal.com/

Kosár

A kosár üres.

Feliratkozás hírlevélre

* kötelező

Copyright 2017 © Di-Care Zrt.

Kártyás fizetés szolgáltatója:

 

Az oldalt készítette: Wide World Kft. Grafikai tervezés: Sevenart